Bolondok napja
Április elsejéhez – a bolondjáratás napjához – régebben több babonás hiedelem is tartozott. Minthogy ekkor akasztotta fel magát az áruló Júdás, e napot a népi vallásosság hívei szerencsétlen napnak tartották. Nem volt tanácsos tyúkot ültetni, esküvőt tartani, útnak indulni, építkezést kezdeni, sőt eret vágatni sem. Az asszony- és lánynép feketébe öltözve ment templomba. Ha eső támadt abból rossz, a derült időből pedig jó és bőséges termést jósoltak.
Egyébként az “áprilisjáratás” sokakat rászedő, beugrató, tréfás, bolondozó szokása szinte egész Európa szerte ismert. A hagyomány gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és igen gazdag irodalma van már a letűnt századokból is az e naphoz fűződő, híres-hírhedt bolondériáknak. Ilyen volt például az augsburgi országgyűlés által 1538. április elsejére meghirdetett nagy pénzleértékelés, amely csak trükk maradt, és amire kegyetlenül ráfizettek a spekulánsok. Mivel április elseje a téli napfordulótól számított századik nap, ezért régente “száznapnak” is nevezték. Alkalmasnak vélték e napot a régiek az indás növények, a dinnye, az uborka vagy a tök vetésére és ettől számítva a századik napon várták a zsendülésüket.
A régi magyar kalendáriumok “Virághozó, vigasztaló Szent György havának” – is nevezték az áprilist, amikor már a gazdák figyelmét a sürgető, kinti tennivalókra terelte a gyümölcsfák virágait kipattantó vegetáció. “Nyessd a barackfát. Irtsd a kerti férget. Most ültesd, akkor lesz szép sűrű sövényed. Szőlőt is bujthatsz még, most a legjobb karózni. A palántát is lehet ki szabadba hozni” – ezt ajánlotta dédanyáink korában Szent György, azaz április havára a Bácskai naptár.
Egyébként az “áprilisjáratás” sokakat rászedő, beugrató, tréfás, bolondozó szokása szinte egész Európa szerte ismert. A hagyomány gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és igen gazdag irodalma van már a letűnt századokból is az e naphoz fűződő, híres-hírhedt bolondériáknak. Ilyen volt például az augsburgi országgyűlés által 1538. április elsejére meghirdetett nagy pénzleértékelés, amely csak trükk maradt, és amire kegyetlenül ráfizettek a spekulánsok. Mivel április elseje a téli napfordulótól számított századik nap, ezért régente “száznapnak” is nevezték. Alkalmasnak vélték e napot a régiek az indás növények, a dinnye, az uborka vagy a tök vetésére és ettől számítva a századik napon várták a zsendülésüket.
A régi magyar kalendáriumok “Virághozó, vigasztaló Szent György havának” – is nevezték az áprilist, amikor már a gazdák figyelmét a sürgető, kinti tennivalókra terelte a gyümölcsfák virágait kipattantó vegetáció. “Nyessd a barackfát. Irtsd a kerti férget. Most ültesd, akkor lesz szép sűrű sövényed. Szőlőt is bujthatsz még, most a legjobb karózni. A palántát is lehet ki szabadba hozni” – ezt ajánlotta dédanyáink korában Szent György, azaz április havára a Bácskai naptár.
Április 1. – Hugó napja
A naptárreformok előtt évkezdő napnak tartották. Vidáman, mókázással, bolondozással ünnepeltek a természet megújulását, újjáéledését. Mióta a naptárreformmal január 1. lett az évkezdés ideje, április elseje elvesztette az évkezdés funkcióját, csak „komolytalan újév”, bolond nap lett.
Vidékeinken is, de szerte a világban a tréfálkozó kedvű felnőttek és gyerekek egymást ugratják e napon. A felnőttek főleg a gyanútlan gyerekeket csapják be. Ha sikerült a tréfa, sikerült rászedni, becsapni, beugratni valakit, akkor a tréfacsináló Kórógyon a következő versikével csúfolja ki „április bolondját”:
„Április bolondja, fenmászott a toronyba,
Három fertály hatra, szarok a fogadra.”
Három fertály hatra, szarok a fogadra.”
Másutt nagy kacagás és a „bolondra” mutogatás közben ez hallatszik:
„Április bolondja,
Felmászott a toronyba,
Féltizenkettő,
Vigyen el a mentő!
Áprilililili! …”
Felmászott a toronyba,
Féltizenkettő,
Vigyen el a mentő!
Áprilililili! …”
Topolyán Borús Rózsa gyűjtése szerint a gyerekek „április szamarát” csúfolják ki:
„Április szamár,
Május bolondja,
Áprilililili…”
Május bolondja,
Áprilililili…”
Ezen a megbízhatatlan, bolond napon sehol sem ajánlják, hogy valamibe kezdjen az ember, mert nem jó kezdőnap.