Könyörülő Isten!
Néha olyan kilátástalannak és elveszettnek látunk mindent. Sokszor inog meg a mi nádszál hitünk, de Te mindig megerősítesz bennünket, mert gondot viselsz rólunk. Mert Te nem hagyod elveszni gyermekeidet. Kicsoda szabadít meg, ha nem Te? Soli Deo Gloria!
(M.S.)
Mennyei Édes Atyám!
Hálával állok meg Előtted, és nyitom meg szívemet. Mindent Néked köszönök: Családomat, Kisfiamat, Férjemet, munkámat a Szolgálatunkat, és az időseimet, akiket rám bíztál és ígéreteidet, köztük: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és a te házad népe. Uram váljon ez valóra. Ámen
(S.A.)
Uram! A rosszra jóval válaszolni emberi erőből lehetetlen. Ám Veled sikerülhet. Ha engedem, hogy Te élj bennem, akkor még ez a nem mindennapi feladat is valóság lehet. Tudom, átéltem már ilyet. Kegyelmedből. Köszönöm Neked és kérlek, add, hogy Benned bízva, Rád tekintve máskor is megtehessek hasonlót. Nem önmagamban, hanem Jézusban bízva kérlek, hallgass meg! Ámen
URam! Add, hogy el tudjam fogadni azt, amit adni akarsz, s áldj meg, hogy termést hozhassak! Ámen
Uram! Add, hogy mindig Hozzád tudjak menekülni, s Benned nyugalmat, békességet leljek! Ámen.
Uram! Bocsáss meg nekem azért, mert olykor magam is azt hiszem, hogy bőbeszédűségemért hallgatsz meg, pedig Téged nem a magasröptű megfogalmazások érdekelnek, hanem az emberi szív őszintesége! Így szeretnék naponta eléd állni Téged dicsérve és szívemet kitárva előtted! Ámen
Uram! Nyugtalanságaim okait szüntesd meg bennem és körülöttem, hogy felszabadultan dicsérjelek és szolgáljak Neked! Ámen.
Uram! Semmim nincs, amit ne kaptam volna. Mindazt, amit elértem, azt is Neked köszönhetem, hiszen Te adtál erőt, egészséget és kitartást, hogy elérhessem céljaimat. Add Uram, hogy a legnagyobb célt el ne vétsem, s Rád figyelve örömmel fussam meg életem pályáját! Ámen
URam! Sok dolgot nem értek teremtettségedben, de azért, hogy néhány fontosat kegyelmedből szívembe zárhattam hálás kívánok lenni! Adj nekem erőt és kitartást, munkámban kedvet és eredményt, hogy törvényeid szerint harmóniában élhessem nekem rendelt napjaimat! Ámen
URam! Újíts meg naponta, hogy csak testemben görböljek a sír felé, de lélekben soha! Ámen
Uram!
Vannak félelmeim. Ilyenkor teret adok a bizalmatlanságnak, a bizonytalanságnak, a sötétségnek életemben, pedig tudom, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Segíts Benned elmélyülnöm, mert Te vagy a szeretet egyetlen igazi forrása, és aki teljessé lesz Benned, az megtapasztalja félelmeinek eloszlását. Ámen
Szent Márton napja
Szent Márton 316-317-ben Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon - a legenda szerint - kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Szent MártonMárton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-372-ben Tours polgárai püspökké választották. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi. Tours-i sírja híres zarándokhely lett.
Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható."
Márton napja a gazdasági év zárása, az elszámolás időpontja. Ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot, ünnepélyesen bírót választottak maguk közül az új évre. Megkapták a járandóságukat is, a "Mártongarast", a bocskorpénzt, meg a természetbeni juttatásokat, hogy megteljen télre a kamrájuk. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a fő fogás a "likprádlinak" nevezett libapecsenye volt. Mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát, az ínycsiklandozó sültet "gyertyapecsenyének" is mondták. A szőlősgazdák ekkor kóstoltatták meg egymással a kiforrt termést, és az új bornak, miként emlegették: Márton volt a bírálója.
A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő "avis Martis" neve, melyből könnyen vált "avis Martini". Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."
November 11. Márton napja
Szent Márton 316-ban született Pannóniában. A középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott: emlékét helynevek is őrzik. A XIV. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik."
Márton napja
Régen Márton a gazdasági év fontos őszi zárónapja volt. Baranyában pl. akkor hajtották be a gulyát telelőre.
Márton gonoszjárónap, időjós negyvenes nap, rámutató- és tiltónap. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél” – mondja a rigmus. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik.
Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon.” „Márton fehér lován nyargal.” A bánátiak szerint 40 napig olyan idő lesz, mint e napon, viszont a tél időjárása a maiak ellentéte lesz.
Baranyában a szép, napos Márton-napot és az előtte vagy utána következő napokat Márton nyarának emlegetik, amely hideg telet jelent.
Márton madara, a holló eddig a hideg erdőben lakozott, most előkerült, mindenfele látni.
Márton lúdját is emlegetik, hisz ez a lúd hizlalásának ideje. A lúdhoz több hiedelem fűződik. Pl. időjóslás: „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.” A Muravidéken, Szlavóniában mesélték: „Ha Márton lúdját megölték, megsütötték, akkor levették a melle csontjáról a húst. Az első része a csontnak a nyakánál a karácsonyig tartó időt jelzi, az utolsó része a karácsony utáni időt. A mellcsont fehérje havat és esőt jósol, a vörösesbarna színű csont pedig nagy hideget.”
Egyébként ludat illik enni ezen a napon, mert aki Márton napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Az újbort is megkóstolják a lúdpecsenyéhez, mert „A bornak Márton a bírája”, megforrt az újbor, elválik, hogy milyen.
Baranya és Muravidék lakói szerint nem szabad mosni, teregetni, libatojást elültetni Mártonkor, mert odasiet „a dög”, és elpusztul a jószág, majd a jószág bőrét terítik ki, a libatojásból pedig kétfejű kisliba kel ki.
Sepsén megverik egy hosszú póznával a diófa ágait, hogy jövőre többet teremjen.