A haldoklók imája:
Uram, itt állok a halál és az örök élet kapujában! Vágyva vágyom karjaidba vetni magamat, de testem még nem engedi el lelkemet. Uram, kérlek, vágd el életem fonalát! Szabadítsd ki porsátor testemből Hozzád vágyódó lelkemet, mert örökké a Tiéd akarok lenni! Jézus, Te az élet és a halál Ura, Te a második isteni Személy, érettem megízlelted a halált, annak minden borzalmával, félelmével, kínjával és keserűségével együtt. Kérlek, erősíts meg engem, zárj be jó erősen az Te irgalmas, szeretettől lángoló Szívedbe, hogy el tudjak szakadni ettől a világtól, a hozzám közel álló szeretett személyektől és minden tárgytól, még a saját testemtől is, hogy soha senkit ne helyezzek Te eléd. Erősíts meg engem, kérlek, hogy Veled együtt ki tudjam mondani: Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te! Add nekem a Te végtelen szeretetedet, hogy irántad való szeretetből elfogadjam a halált, mint testvért, aki kiszabadít porsátor testem börtönéből, hogy lelkem Hozzád szálljon, és örökre egyesülve legyen Veled! Hőn imádott drága jó Jézusom, köszönöm, hogy Te ezt a kegyelmet mindazoknak megadod, akik erre vágyakoznak, vagy kérik Tőled. Hittel hiszem, hogy szavaid, amelyeket az Evangéliumban hozzánk intéztél, igazak és ámenek: Atyám házában sok lakóhely van, elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, aztán visszajövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet. Uram, kérlek, add meg nekem ezt a kegyelmet, hogy én már itt a Földön, ebben a siralomvölgyben a Te dicsőségedet szemléljem lelkemben, hogy apostolaiddal együtt a Tábor hegyen legyek Veled, a Feltámadottal, az Örök Élő Istennel. Kérlek, szakíts el engem mindattól, ami idehúz, és vonzzál Magadhoz, hogy mindig csak Rád gondoljak, csak Hozzád vágyakozzak, hogy csak és egyedül a Tiéd legyek. Így készíts fel engem a halálra, a testemtől és az emberektől való elválásra és a Veled való, végső, örök egyesülésre. Ámen.”
