Örömhír

„Jézusom, bocsásd meg nekem mindazt a fájdalmat, amit Testednek, Igédnek és Istenségednek okoztam.” Uram Irgalmazz, Krisztus Kegyelmezz! Szentlélek Védelmezz!

Istenem! Köszönöm, hogy tudok bocsánatot kérni. A Te Lelked indít erre újra és újra vétkeim felismerése után. Mit érne az életem, ha meg nem bocsátott bűnök terhelnének? Összeroskadnék a súly alatt. De áldalak bűnbocsátó kegyelmedért, melyet sokszor megtapasztaltam már. Jézus érdeméért kérlek, áldj, és hallgass meg. Ámen


Istenem! Számodra semmi sem lehetetlen. Köszönöm, hogy engem is magadhoz vontál. Könyörgöm azokért, akik még nem ismernek, hogy megváltásodat elfogadó, hitben élő emberek lehessenek hamarosan. Ámen


Köszönöm Istenem, hogy a nyugtalanságomat mindig Te veszed el. Most is kezedbe teszem mindazt, ami nyugtalanít, tulajdonképpen az egész életemet! Ámen



Mennyei Édesatyám!

Köszönjük, hogy vigyáztál gyerekeinkre. Köszönjük a Tőled áradó szeretetet, türelmet, amit nekik átadhatunk. Kérlek, maradj velük, tartsd meg őket, munkálkodj a szívükben, hogy a Te szeretetednek minden érezhető jelét megőrizzék és növekedjenek a Tőled kapott kegyelemben. Világosítsd meg elméjüket, hogy a felnőtté válás idején az intést ne hagyják figyelmen kívül és így a Tőled kapott lelki szabadság beragyoghassa életüket. Ámen

URam! Hiába keresem létem végső okát, legvégül mindig Nálad kötök ki... Adj nekem bölcsességet és türelmet, hogy életemben az történjék, amit Te gondviselő Jóságodban eleve elrendeltél nekem! Ámen

 

Uram... Hiszek! Kérlek segíts hitetlenségemben! Ámen


Uram! Kérlek segíts meg, hogy életemet teljességgel tudjam élni Általad, Érted, s Veled. Ámen


Uram! Mennyire másképpen látjuk mi, emberek egymást, mint Te bennünket. Mi bizony csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van – vagy olykor még azt sem. Te viszont azt nézed és látod, ami a szívben van. Uram! Te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet. Gondod van minden utamra… Ámen


URam! Nem tudom, hogy miért engeded meg, hogy ennyire gonoszok legyünk... Istenem, ne engedd, hogy a bűn elhatalmasodjon fölöttünk! Ámen


Uram! Oly sok jóval ajándékoztál meg, s nem vettem észre, hogy mindenben a szolgálatra hívtál! Építés helyett romboltam, mert magamat fontosabbnak tartottam másoknál, önzésem erősebb volt, mint szeretetem mások felé... Uram, Te mindent helyretehetsz az életemben, Te mindent megváltoztathatsz, még most is! Tedd alázatossá szívemet, hogy megnyíljak előtted, s megnyílhassak Szentlelked által mások felé is! Ámen


Uram! Taníts minket életünk végéig, hogy Benned és Általad megtaláljuk életünk értelmét! Ámen




Gyertyaszentelő
 
(Ezen a napon (a római katolikus egyház) Szűz Mária megtisztulására emlékezik. A templomok körül körmenetet tartottak, és közben zsoltárokat énekeltek. Nagyon fontos dolog volt a gyertyaszentelés. A szentelt gyertya Krisztus jelképe. Úgy tartották a gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat. Nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyákat. Ehhez a naphoz kapcsolódik az a hiedelem is, miszerint ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a tél.)
 
Gyertyaszentelő BoldogasszonyA keresztény ünnepi kalendáriumban e hónap kiemelkedő napjai közé tartozik február 2., gyertyaszentelő Boldogasszony, másként Mária tisztulása. Ennek a tavaszkezdő napnak fontos szerepe van a zsidó és a keresztény mitológiában is, hiszen jelképesen a megújuló és újrakezdhető világ szimbólumait találjuk bennük. A katolikus templomokban a nagymise előtt ezen a napon gyertyát szentelnek, amely jelképezi az asszonyi termékenységet és a megújuló élet ki nem oltható lángjait. A szentelt gyertya egyike a legrégebbi hazai szentelményeknek.
A magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a tűznél szentelték meg a gyertyát, amit aztán a későbbi századokban is gondosan őriztek a sublótban és a ládafiában, vagy a szentképek rámái mögé erősítetve. Régen minden katolikus falusi házban volt szentelt gyertya, aminek nagy szerepet tulajdonítottak az emberi élet során, a bölcsőtől a koporsóig. Gyakran vihar idején gyújtották meg, védelmező céllal. De égett, ha beteg volt a családban, befalazták az új ház falába, a haldokló kezébe is ezt adták. A gyerekágyas anya szobájában is ez égett éjjel-nappal, egészen a keresztelőig, “nehogy a pogánykát a gonoszok kicseréljék”.
Régebben pálfordulás napján – január 25-én -, ma már csak gyertyaszentelő napján érdekli az embereket, kijön-e a medve a barlangjából. Tudnunk kell, hogy e szokás gyökerei Erdélyben találhatók, de a szálak onnan is tovább vezetnek, egyenesen Jókai Mórhoz. Sokak szerint a nagy mesemondó fantáziájában született meg az időjós medve máig élő alakja.
 



Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony
 
 
A régi rómaiaknál tavaszkezdő nap volt. Nagy ünnepséget rendeztek, a lupercaliát. A Plutótól, a sötétség istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére indultak gyertyás-fáklyás körmenettel. A keresztény egyház azután gyertyaszentelési ünneppé szelídítette az ünnepet. A szentelt gyertya pedig egészség-, szerencsevarázsló eszközzé vált.
 
A Muravidéken és másutt is torokfájás ellen gyertyát szenteltettek, és az álluk alatt, a torkuknál keresztben tartottak 3–4 égő gyertyát. Egyesek egy pici gyertyadarabot le is nyeltek.
 
Az öreg topolyaiak hite szerint, ha eljön a világ vége, akkor csak a szentelt gyertyák fognak világítani. A református vallású öreg pacsériak úgy tanulták őseiktől, hogy a szentelt gyertya a haldokló kezében enyhíti az elmúlás kínjait, és gyógyítja az orbáncot. Az öreg topolyaiak házában – Borús Rózsa szerint – valamikor régen mindig tartottak egy szentelt gyertyát vihar, vész ellen, egyet a haláluk órájára és egyet a nagyobb ünnepekre. Becsén a szentelt gyertyát felakasztották a falra, hogy ne csapjon a ménkű a házba.
 
Muhi János említi azt a bácskai hagyományt, hogy amíg nem keresztelik meg az újszülöttet, olvasót kell kötni a pólyájára, a fejénél meg gyertyaszentelő boldogasszony napján szentelt gyertyának kell világítania, hogy a gonoszok el ne cseréljék a „pogánkát”.
 
Bácsszőlősön gyertyaszentelőkor egy versikét szoktak mondani az ünnep köszöntésére:
 
„Itt a gyertyaszentelő
A pincekulcsot vedd elő,
Ha fénylik, ha nem, nem bánom,
Majd búsulhatunk a nyáron.
De most az nem való ide,
Bort az asztalra ízibe!
Ne légy szomorú és csüggedő,
Mert itt a gyertyaszentelő!”
 



Február 2. mindenütt időjósló nap.
A Muravidéken úgy vélik:
 
„Gyertyaszentelőn ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél”
 
vagy: „Gyertyaszentelő hidege, kora tavasz hírnöke.” „Fénylik gyertyaszentelő, hideg lesz az esztendő.” Ha farkasordító hideg volt, zimankós idő, akkor azt mondogatták, már nem tart soká, várjuk a jó időt.
 
Topolya és Bácska, Bánát más helységeiben a sokéves tapasztalat így öltött formát: „Ha gyertyaszentelő havaz, közel a tavasz.” ,,Ha gyertyaszentelő fényes, a gazda kényes.” „Gyertyaszentelő melege sok hó és jég előjele.” Vojlovicán hallani: „Ha gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte.” Ha megcseppen az eszterhéj Telecskán ezen a napon, akkor kései tavaszodást várnak, de ha nem csepeg, korán beköszönt a tavasz. Szlavónia népe is figyeli az eresz csorgását, az esőt, mert azt tartja, ha megcsordul az eresz, rossz lesz a tavasz is, de ha egész nap esik az eső, bő termésre van kilátás. Székelykeve lakossága az eresz csepegését esős tavasz jelének veszi. Baranya, Bácska, Bánság, Szlavónia, Muravidék földművesei az egész napos esőből bő termésre, az enyhe időből rossz termésre következtetnek.
 
A fényes idő rossz ómen. Mindenütt ismert a rigmus: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az ízíket vedd elő” (fűts). Doroszlón azt ajánlják: „Ha fénylik gyertyaszentelő, akkó a szűrödet vedd elő, mer ameddig ezen a napon besüt a nap, odáig még befúj a hó meg bever az eső.” A muravidékiek még megtoldják: a hó olyan magos lesz, amilyen messzire a napfény beért. Ugyancsak ők állítják, de nemcsak ők, hanem szinte mindenütt, hogy a medve, a borz kinéz az odújából, megfordul, alszik tovább, mert még annyi ideig lesz hó, mint eddig. A feketicsiek, becseiek úgy vélik, hogy még negyven napig tart a hideg.
 
Vörösmarton az a hír járja, hogy a kígyók, békák, cserebogarak gyertyaszentelőig lefele mennek a földben a hideg elől, gyertyaszentelőn megfordulnak, és jönnek felfelé, csábítja őket a tavasz.
 
Baranya népe így foglalja össze tapasztalatait: „Ha gyertyaszentelő fénylik, a ruhádat vedd elő.” Székelykeve kissé tovább megy a következtetésben:
 
„Ha fénylik a gyertyaszentelő,
A szűrödet vedd elő.
De ha csepeg-csorog,
Kevés lesz a borod.”
 
A pásztorok nevében Balázs Mátyás Oromhegyesről a következőket mondja: „A mi pásztornépünk alföldi, nem a medvét emlegették, inkább azt emlegetik: ha a gyertyaszentelő havas, közeleg a tavasz, ha derűs az ég és csendes, akkor a tavasz érkezése még várat magára.”
 
Ami most igen aktuális: „Gyertyaszentelő, ha fénylik, a drágaságot reménylik.”

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 115
Tegnapi: 145
Heti: 512
Havi: 4 755
Össz.: 195 412

Látogatottság növelés
Oldal: Február 2.
Örömhír - © 2008 - 2017 - oromhir.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »