(3) – Szabadítsátok meg a világot a félelemtől
Drága szeretett leányom, most azzal az imával látlak el benneteket, hogy a világ megszabadulhasson a félelemtől:
„Ó, Uram, Jézus Krisztus, könyörögve kérlek, hogy szabadítsd meg a világot a félelemtől, mely szerető Szívedtől elválasztja a lelkeket.
Azon lelkekért imádkozom, akik a Nagyfigyelmeztetés alatt, a valódi félelmet fogják megtapasztalni, hogy magukba szállhassanak, megengedvén Irgalmasságodnak, hogy elárassza lelküket, hogy szabadon szerethessenek Téged úgy, ahogyan kellene.”
Ó Jézus, Aki elrejtőztél egy parányi ostyában, hogy táplálékul add Magad nekünk méltatlanoknak! Neked nem volt elég, hogy megváltottál. Itt akartál maradni köztünk, ezért megalapítottad az Oltáriszentséget, amelyben feltámadott Szent Testedet és Véredet adod nekünk minden szentáldozásban. Úgy kívántad, hogy személyes kapcsolatba kerülj velünk, Nélküled elesett, tehetetlen árvákkal, hogy Te légy a mi vigaszunk, örömünk, támaszunk és reményünk. Te mondtad: Nálam nélkül semmit sem tehettek. Veletek maradok minden nap a világ végezetéig. Te nem kérsz lehetetlent. Te minden segítséget és kegyelmet megadsz, hogy szentekké váljunk. Csak rajtunk múlik.
Jézusom! Imádott drága Szent Királyom! Te a kicsinyekkel azonosultál. Koldussá lettél értünk. Istállóban születtél, nélkülöztél. Menekült voltál és hajléktalan. Így engesztelted az Isteni igazságosságot a mi mammonimádásunkért, pénzhajhászásunkért. Nem azzal van a baj, hogy dolgozunk, és ezzel keressük meg mindennapi megélhetésünket. A baj ott van, amikor nem a Te gondviselő szeretetedben bízunk, hanem a pénzünkkel mi akarjuk megteremteni biztonságunkat. Az ilyen embernek mondtad: te esztelen. Még ma számon kérik lelkedet. Kié lesz mindaz, amit felhalmoztál? Gondolkozzunk el ezen! Isten nem azt akarja, hogy belerokkanjunk a munkába. A zsoltáros ezt mondja: „Akit Isten szeret, annak álmában is ad eleget.” Az Úr azt akarja, hogy Ő álljon az életünkben az első helyen. Őt imádjuk, és Tőle kérjünk! Keressétek a mennyek országát, és annak igazságát! A többi mind megadatik hozzá nektek. Nem az anyagiakban való bővelkedéstől függ az ember örök élete. Épp ellenkezőleg: az adakozó, önzetlen szeretettől. Éhes voltam, és ennem adtatok. Ha irgalmasságot gyakorolunk a rászorulókon, akkor Isten is irgalmas lesz hozzánk, és befogad minket az örök hajlékba. Ő elég hatalmas ahhoz, hogy megtöbbszörözze javainkat, mint egykor a kenyeret és a halat, hogy mindig legyen valamink, amit kioszthatunk a rászorulóknak. Ha más nincs, akkor egy jó szó, vigasztalás, bátorítás, biztatás. Ez a lelki táplálék sokszor fontosabb, mint egy odadobott pénzdarab. Jézus Az, Aki beszélni akar általunk, de ehhez oda kell adni a szánkat. Ő akar adakozni, de Neki kell adni kezünket. Ő akarja felkeresni a beteget és a börtönlakót, de oda kell adni a lábunkat. Mi az igazi boldogság itt a földön? Az, ha hagyjuk működni rajtunk keresztül az Urat. Ha szüntelen fürkésszük: mi az Isten akarata. Ha szívből imádkozzuk a Miatyánkot: „Legyen meg a Te akaratod!” Ő felismerteti velünk örök tervét, és rajtunk keresztül megvalósítja azt. Kérjük kegyelmét, hogy munkatársai legyünk ezen a földön! Adjuk át Neki szabad akaratunkat, egész életünket! Ha sokan megtesszük ezt, akkor Isten mosolya beragyogja a földet. Letörli a könnyeket, bekötözi a sebeket. Nem lesz éhező és szomjazó, magányos és szomorkodó ember. Tegyük meg ezt minél többen Jézus iránt való szeretetből! Ámen.”
„Rejtsen el minket a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú, és Szentlélek, Szűzanya, Szent József palástja alatt, a szent angyalok keze által abba a csipkebokorba, amelyből az Úr Jézus töviskoronáját vették, hogy semmilyen pokoli, testi vagy világi támadás ne tudjon nekünk ártani, sem testvéreinknek, sem ellenségeinknek. Ámen.”
Istenem! Ámen
Jézusom! Hányszor próbálom meg átformálni embertársaimat, mert azt szeretném, ha olyanok lennének, amilyennek én jónak látom. Pedig nem ez a feladatom. Ettől sokkal nagyobb és több a rám bízott feladat: elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Általad sikerülhet csupán. Köszönöm Neked! Ámen
URam! Add, hogy ne ítélkezzem, hanem inkább magamat ítéljem meg, hogy kész legyek a jóra! Ámen
Uram! Adj hitet, hogy kegyelmed által megmaradhassak Tebenned! Ámen
Uram! Hogy hány olyan napom telt el, amióta Hozzád tartozom, hogy nem olvastam Igédet, azt csak Te tudod. Nem mindig egyforma lelkesedéssel olvasom szavad, de tudom, hogy ezáltal is irányítasz, vezetsz engem. Köszönöm, hogy beszélő viszonyban lehetek Veled, a világ Urával! Ámen
Uram, Jézus! A Te dicsőségedre szeretnék élni! Bárhol vagyok, bármit teszek, érdekel, hogy Te mit szólsz hozzá. Add, hogy ez a felelősség átjárja szívemet és tudjak nemet mondani olyan dolgokra, amelyek lehet, hogy népszerűek bizonyos emberek szemében, de Te nem támogatod, és nem örülsz neki! Ámen
Uram! Mennyi mindent kell még tanulnom. Nemcsak a jó pap, hanem minden tanítvány holtig kell tanuljon. Így áldj meg mindenkit, aki már utadat járja, de azokat is, akik ezután indulnak el a keskeny ösvényen. Ámen
Uram! Tiszta szívet adj nekem, hogy megláthassam életem minden dolgában gondviselő szeretetedet, s hálát adhassak érte! Ámen.
Urunk, állj mellettünk, oltalmazz minket! Mentsd meg a bajban levőket, emeld fel az elesetteket, az imádkozóknak mutasd meg magad! Segítsd a betegeket, vezesd vissza helyes útra a tévelygőket! Tápláld az éhezőket, szabadítsd meg a foglyokat, erősítsd a gyengéket, bátorítsd a kishitűeket! Add, hogy minden nép megismerjen téged!
(Kelemen pápa)
Erzsébet napja
Szent Erzsébet Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-re. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon. Több helyütt az országban Erzsébet napja alkalmával jótékonysági bálokat rendeznek.
"Szent Erzsébet napja, tél erejét szabja." - emlegették ilyenkor november derekán a 19-éhez kapcsolódó regulát a régi öregek. Aztán, ha az Örzsébet a "hópendelyét" alaposabban megrázta, abból enyhe decemberre és lágy télidőre következtettek. Még inkább kívánták a késő ősz első kiadósabb havazását az úgynevezett iccés juhászok, mert nekik, a tavasszal megkötött egyezség szerint, addig kellett kint tartani az őrzésre, legeltetésre felvállalt falkát, amíg a birka hátát be nem lepte a hó.
November 19. Erzsébet napja
Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha e napon havazik, azt mondják Erzsébet megrázta pendelyét.
Erzsébet napja
Erzsébet a tél és karácsony rámutatónapja: „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja.” Mindenütt azt tartják, ha esik Erzsébetkor, akkor lágy tél lesz, nem kell félni a téli zimankótól, erős hidegtől, fagyoktól. A gazdák azt mondják, amilyen Erzsébet, olyan lesz decemberben, karácsonykor. Erzsébetkor rendszerint leesik az első hó. „Erzsébet megrázza a pendelyét”, havazik. Most már mindenféleképpen be kell fejezni az őszi búza vetését (Doroszlón).
Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor mondja: „Az Örzsébet-nap, habár még a téli időszak elég messze van, sokszor meghozza az első havazást, aminek különösen az iccés juhászok örültek. Az őrzést ugyanis tavasztól hóleesésig egyezték meg, és ha ilyenkor egy kicsit is több hó esett, széthányták a falkát. Az persze már nem volt baj, ha elolvadt a hó, mert már csak a saját falkájukat kellett őrzeni, ami sokkal könnyebb volt. Esőben és rossz időben biza könyebb ám a kis falkát őrzeni, mint a pár százat. A régi gulyások is eddig hajtották a gulyát, csak ők ekkor, ha esett a hó, ha nem, befejezték az esztendőt.”
Erzsébet után nincs bál, mert kezdődik az advent.
Az Erzsébet nevűek csúfoló rigmusa:
„Böske,
Eltörött a macska farka,
Kösd be!” (Szlavónia)